Olasz borok jelölése

Vino da Tavola (VTA) manapság egyszerűen a bor (Vini) és fajta bor (Vini varietali) kategóriákba sorolandó:
Asztali bor, nagy, de hanyatló szegmense a piacnak, részben az EU-nak a bortenger csökkentésére irányuló törekvései miatt, részben, mert sok jobb bort újra besoroltak egy magasabb kategóriába. Ezeknél a boroknál nem kell feltüntetni a címkén a földrajzi eredetet, a szőlőfajtát és a pincészetet. Ez a kategória a jelenlegi érvényben lévő EU-s szabványt követő szabályozásban 2012-ben megszűnt, de még találhatunk VTA borokat a boltok polcain.

IGP (Indicazione Geografica Protetta), 2012 előtt Indicazione Geografica Tipica (IGT):
Az 1992-es bortörvény vezette be. Magába foglalja azokat az asztali borokat (Vini di Tavola), amelyeknél megengedett a régió vagy a származási hely feltüntetése, (pld. Vino da Tavola di Sicilia). Lehet csúcsminőségű is, ide tartoznak például a szupertoszkánok. Az IGP utolsó szava, a Protetta a védett eredetre utal.

DOP (Deminazione di Origine Protetta), Ezen belül két alkategória létezik: Deminazione di Origine Controllata (DOC) és Denominazione di Origine Controllata e Garantita (DOCG):

A DOC a francia Appellation Controllée-re hajazó regula volt, mely meghatározza a földrajzi zónát, a hozamot és hasonlókat. Több mint 300 földrajzi egység van, amely jogosult volt saját DOC-ra. A DOC borokat még sokféleképp lehet elkülöníteni: csendes, habzó, édes, száraz, fiatal vagy öreg; vagy pedig a szőlőfajta alapján, amiből készültek. Egy DOC bornak legalább 5 évig az IGT/IGP kategóriához kellett tartoznia mielőtt DOC – manapság pedig DOP bor lehessen. Az IGP területen – melyből jelenleg 118 van – belüli kisebb, kiemelkedőbb bort produkáló szubrégiók kerülhetnek be a DOP kategóriába.

A korábbi szabályozásban a DOCG borok annyiban tértek el, hogy a DOC összes követelményének meg kellett felelniük, ezenfelül abban a régióban kellett palackozni őket, ahonnan származnak, és a Mezőgazdasági Minisztérium kóstolásának kellett alávetni őket, mielőtt megkapták a szükséges jóváhagyást igazoló hitelesítést, illetve legalább 10 évig DOC bornak kellett lenniük. Csak valamivel több, mint 20 bor érte el ezt a fokozatot a kategória megszűnéséig. A legismertebbek: Asti és Moscato d’Asti, Barbaresco, Barolo, Brunello di Montalcino, Chianti, Gavi, Taurasi, Vernaccia di San Gimignano, Vino Mobile de Montepulciano.

Az EU az újvilági borok sikerei és az uniós túltermelési problémák láttán igyekezett gazdaságosabbá és egyszerűbbé alakítani az európai borpiacot. Ennek a komplexumnak egyik elemeként egyszerű és egységes kategorizálást vezetett be, ami egyébként hasonlít a magyar asztal-táj-minőségi felosztásra. A három új kategória földrajzi árujelző nélküli (olaszul: Vini) csak fajtamegjelölést tartalmazó alsó (Vini varietali), oltalom alatt álló földrajzi megjelölést tartalmazó középső (IGP) és oltalom alatt álló eredet-megjelölést is tartalmazó felső polcokra osztja szét a borokat (DOP), egyszerűbben: földrajzi megjelölés nélküli, ellenőrzött földrajzi megjelölésű és védett kategóriájú borokra